ILOVSZKY ÁRPÁD TANÁR OLDALA
HÁRMAS ÚJSÁG
SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER - DECEMBER JANUÁR   100 ÉV ARCHÍVUM
JÓ TUDNI
DIÁKHETEK
DIÁKHETEK KÉPEKBEN
KIÁLLÍTÁS
ZENE VILÁGA
ÉRDEKESSÉGEK
FELHÍVÁS
SPORT
www.vmoh.hu
3. sz. Általános Iskola  100 éves lesz
ÚJSÁG ARCHÍVUM
Jó tudni
A cannabis
Még mindig a legelterjedtebb illegális drog. (Az angol szlengben: "dope", "grass", "hash", "ganga", "shit", "blow" vagy "weed".)
A cannabist egy leveles növényből nyerik, mely vadon nő a világ több pontján, és jól termeszthető az Egyesült Királyság területén is. Nemcsak a levelét, a szárát illetve a "fű" néven ismeretes magját árulják, de szilárd, barna tömb formájában is kapható, ez a "hasis".
Rendszerint pipába tömik, vagy dohánnyal keverik és cigarettát sodornak belőle, ez a "joint" (másnéven "reefer" vagy "spliff"). Ital is erjeszthető belole, de étel mellett is fogyasztható.
Pipába tömve illetve cigarettaként a hatása igen gyors. Az ember rendszerint megnyugszik, vidámabb, közlékenyebb lesz, s felerősítve érzékeli a különböző hangokat, színeket. Hirtelen az éhségérzete is megnövekedhet.
Azoknál, akik nincsenek hozzászokva a nagy dózishoz, vagy depressziós állapotban fogyasztják, paranoiát illetve tovább mélyülő depressziót idézhet elő.
A baj akkor kezdődik, amikor egy idő után az ember mentálisan is igényli a drog által kiváltott hatást. A rendszeres fogyasztóknál függőség alakulhat ki.
A legnagyobb veszélyt azonban maga a letüdőzés jelenti. A dohányhoz hasonlóan a cannabis-nek is magas a kátránytartalma, s ez hörghurutot illetve tüdőrákot okozhat. Ma már arra is van bizonyíték, hogy a cannabis maga is rákkeltő.
Vannak olyanok, akik cannabis-szel kezdik, s egy idő után áttérnek egyéb, legális drogokra, ez azonban nem törvényszerű.
A cannabis B kategóriás drog: birtoklása, árusítása illetve osztogatása törvényellenes.
Ilo.
Amíg a mentő megérkezik... Hasznos elsősegélynyújtási tanácsok mindenkinek
Az elsősegélynyújtás és annak igénye szinte az emberrel egyidős. Alapja kettős, a velünk született segíteni akarat és az ehhez kapcsolódó szakmai tartalom. A segítőkészség mindnyájunkban megvan, igaz, különböző mértékben. Ennek tökéletesre fejlesztése a család egyik fontos feladata. Természetesen az elsősegély-nyújtás terén ez nem csupán erkölcsi cselekedet kérdése. Az elsősegélynyújtásra felkészülve meg kell tanulni annak ismeretanyagát.
Kinek kell ezt végezni? Értelemszerűen annak, aki a rászorulóhoz a legközelebb van. Tehát az elsősegélynyújtás olyan alkalomszerűen végzett tevékenység, amely a világ legszervezettebb mentőszolgálatával sem tudná felvenni a versenyt.
E felgyorsult, automatizált, modern világban az élet bármely területén váratlanul kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ott, azon a bizonyos helyszínen a segítséget tőlünk várják. Csak mi segíthetünk.
A családban, a munkahelyen, az utcán, a közlekedésben bekövetkező heveny egészségkárosodások életmentő, minimum beavatkozással elháríthatók.
Hazánkban a bajba jutott emberen való segítés törvényben rögzített állampolgári kötelesség (1972. II. Eü. tv.). Ebben megfogalmazódik, hogy mindenki a tőle elvárható segítséget kell, hogy nyújtsa.
Mindnyájunk közös érdeke, hogy minél többen legyenek képesek érdemi elsősegélyben részesíteni a vészhelyzetbe került embertársainkat. Nem szabad elfelednünk, hogy a segítőből is bármikor lehet segített, és fordítva. Az e területen tevékenyen "alkotó" szakember célja egyértelmű. Olyan tudatos tevékenység kialakítása, amely a beteg vagy testileg sérült ember érdekeit segíti, a beteg lelki üdvét szolgálja, hasznos erkölcsi kötelesség.
A sokat megélt, tapasztalt tisztelt olvasó bizonyára már többször "eljátszott" a gondolattal: Mit tettem volna vagy tennék akkor, amikor környezetemben váratlan baj ér valakit? Szinte biztos, hogy a helyzettel mindig együtt járó pánik, és az ezt követő tehetetlenség lenne úrrá mindenkin.
Miért válunk e sürgető helyzetben haszontalanná? Mert nem tudjuk, mit is tegyünk, és mit vár el tőlünk környezetünk. Előfordul, hogy attól való félelmünk hatalmasodik el felettünk, hogy amit tennénk, azzal ártanánk betegünknek. Így a bizonytalanság a parancsoló elsősegélynyújtás elmaradását eredményezi. Bizonyára senki sem ennek büntetőjogi következményétől tart, hanem az egész életünket végigkísérő, önbecsülésünket gyötrő érzésektől.
E drámai gondolatok jegyében javaslom, hogy az elkövetkező hónap során kísérjétek figyelemmel rovatunkat, bővítsétek ismereteiteket a megfelelő elsősegélynyújtásról, hogy ha szükség lesz rá, pontosan tudjátok: miért, mikor és hogyan kell az első segítséget megadni.
Vissza a fejléchez