"Ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa, alakítója annak, ami rákövetkezik."
(Dr. Somodi József)

1902. szeptember 1-jére elkészült a Vörösmarty és Deák Ferenc utca északi sarkán a hat osztályos Orosházi állami elemi népiskola. Egyemeletes épület volt, amely hat tanteremből, egy tanítói szobából és egy igazgatói lakásból állt. Az első tanévben 549 tanuló iratkozott be.
1907. október 14-ére megvalósult egy bővítési terv. 12 tanteremre, 12 "tanerő"-re bővült az iskola testülete. Ekkor a tanulók száma 703.
9 külterületi iskola tartozott a belterületi igazgatók vezetése alá. Ezek a Monori úti, Gyulai úti, Kéthosszúsori, Aradi úti, Pesti úti, Szőlőközi, Bónumi, Rákóczitelepi, Gyopárhalmi iskolák.
Az 1914-18-as I. világháborúból az állami népiskolák tantestülete is kiveszi a részét. Az életét veszetett tanítók emlékét az iskola földszinti folyosójának falába illesztett márványtábla őrzi.
1915-16-ban az épület vöröskeresztes kórház volt, 1919-20-ban pedig a román katonaság használta.
Az 1937-38-as tanévben Ifjúsági Vöröskeresztcsoportot alakítottak. Megtartották az első anyák napját Kadocsa Oszkár és Vári Lászlóné (Sin Anna) rendezésével.
A II. világháborúban is teljesítettek katonai szolgálatot tanítóink. Ekkor is igénybe vette iskolánkat a katonaság.
Az 1939-40-es tanévben önkéntes jelentkezőkből megindult a népiskola hetedik osztálya.
1941-től kötelező a 7-8. osztály elvégzése. A 8 osztály alsó és felső tagozatra oszlott.
1941-42-es évben kezdődött a szakirányú oktatás külön miniszteri engedéllyel, mely egyedülálló volt az egész országban.
Az 1947-48-as tanévben Orosházi Vörösmarty Állami Általános Iskola volt az intézmény neve.
Az iskolában folyó munkát a szakmai felügyelet mindig elismerte. Kiváló tanítók tanítottak, akiknek pedagógiai, irodalmi, zenei, néprajzi írásait országos lapok is közölték (Balassa János, Kadocsa Oszkár, Nagy János, Kiss István, Nagy Gyula, Bakó József, Mitterholczer Károly, Sümeghy Kálmán, Török István, Gegely Péter).
A magyar Ifjúsági Vöröskeresztegyesület ezüst emlékéremmel tüntette ki Jeges Károly, Sümegi István, Torda Lajos, Sin Anna (Vári Lászlóné), Révész János tanítókat.
1947-ben megalakult az úttörrő fiú- és lánycsapat. A lánycsapat Zrínyi Ilona, a fiúcsapat Vörösmarty Mihály nevét viselte.
1949 nyarán körzetrendezés történt, a felső tagozatot leányiskolává alakították. Minden év májusában majálist és Madarak, fák napját tartottak Gyopárosfürdőn.
Az 1950-es években "tornatermet" alakítottak ki.
Az iskola énekkara a Békéscsabán rendezett kultúrversenyen 1. díjat nyert Dr. Elek Lászlóné vezetésével.
Az 1954-55-ös tanévben az országban másodikként megalakult az ének-zenei tagozat Juhos Lenke és Dr. Elek Lászlóné (Pukánszky Jolán) tanárok közreműködésével. 1959-ben és 1960-ban kamarakórusunk országos 1. helyezést ért el. Az iskola gyermekkórusa az 50-es évek elejétől az országosan elismert kórusok közé tartozott.
A 60-as évek elején került iskolánkba Dinnyés István és Dinnyés Istvánné. Ők megőrizték és továbbvitték a magas szintű kórusmunkát. Természetesen ehhez hozzájárult Baranyi János, Szegvári Péter, Laki Sándor és Dancz Gyula igazgató hathatós támogatása is.
1975-76-ban sportudvart, 1977-ben pedig ebédlőt alakítottak ki az iskolának.
A 70-es évektől állandóan emelkedett a tanulók létszáma, ez 1983-84-es tanévben érte el a csúcsot 1064 tanulóval. Természetesen több épületben folyt az oktatás; a Mikszáth Kálmán utcai, a Hajnal utcai és a Kettőssánc téri iskolák sokáig az intézményhez tartoztak.
Az 1989-90-es tanévben - elsőként a városba - leraktuk a számítástechnika tagozat alapjait. 1995-ben megalakult a Diákönkormányzat. Vezetője Bánki Horváth Gabriella tanárnő. Beindult a 3-as Újság Ilovszky Árpád tanár úr szerkesztésével.
Az 1998-99-es tanévben kibővítették a központi épületet. A 8 évfolyam egy épületben tanult.
Bekapcsolódtunk a Comenius 2000. minőségbiztosítási programba.
A tantestületben most is igazi alkotómunka folyik. Elődeink nyomdokain járva őrizzük a múlt értékes hagyományait, építjük a jelent és előkészítjük a jövőt.

Móricz Józsefné
igazgatóhelyettes