|
|
| Az
aradi vértanúk |
 |
Szabadságharcunk
letűnt napvilága,
Te vakító nap a század delén,
Nem pazaroltad sugarad hiába,
Bár vak sötétbe halt az égi fény,
Eszméiden nem győzött az enyészet,
Örökbe hagytad halhatatlan részed,
Fényeddel fényt hint késő századokra
A tizenhárom vértanú alakja.
S ők élni fognak, élni mindörökkön,
Szent lesz, örökké szent a sírgödör,
A míg az eszmény ki nem hal e földön,
Míg magyar szellem még magasba tör,
Az igét, melyért éltet áldozának,
Szívébe írták az egész hazának,
Utódtól fogja hu utód tanulni:
Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.
Palágyi Lajos |
|
 |
Thorma
János restaurált, 1848-as festménye
(A kiskunhalasi múzeum új, állandó kiállítása) |
Damjanich
János imája
Ima kivégzésem előtt 1849. október 5-ről 6-ra virradóra:
Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás
borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos
halált erősen és férfiasan állhassam ki.
Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban
és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod
segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dícsértessék a Te neved
mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől!
Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld
akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa
nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot!
Te ismered, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted:
azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást
találnom. Ámen.
Damjanich Emíliámnak vigasztalásul
Forrás: Új Ember tallózó, 1999/40 (október) |
|
|
