|
|
| Érdekes
információk |
| Digitális
világ III. |
A
legelterjedtebb az USB port, sebessége megfelelő (kb. 0.8 - 1MB/mp), továbbá minden
kb. 1998 közepe óta gyártott alaplapon/számítógépben megtalálható. Operációs rendszer
igénye: Win95 OSR 2 (nem minden esetben), Win98, Win Me, Win2000, Win XP. Egyedüli
probléma a Win NT, mivel az nem támogatja az USB portot, ezért vagy a régebben
használt igen lassú soros port (8MB kb. 10-15perc alatt töltődik át!) vagy a párhuzamos
portos kártyaolvasó lehet megoldás. Kártyaolvasóból (a gépből ki kell venni a
memóriakártyát és belehelyezni a külső olvasóba) egyébként létezik USB és FireWire
(IEEE 1394) portos is. Azok számára akiknek a számítógépe még nem tartalmaz USB
portot (1998 előtti) - létezik néhány ezer forintért - olyan számítógépbe tehető
bovítőkártya ami megoldja ezt (utána már csatlakoztatható a külső USB olvasó).
Notebook-ok részére további lehetőség a PCMCIA adapter, mely még az USB portnál
is gyorsabb (kb. 1 - 1.5MB/mp). A szövegben kártyaolvasó szerepel, de minden nálunk
kapható természetesen vissza is tud írni a kártyára (pontosabban kártya olvasó/író).
Visszatérve magához a fényképezőgépekhez érdemes néhány szót említeni a keresőről,
mivel ezen keresztül lehet a készítendő képkivágást - ami az elkészült képen rajta
lesz - beállítani (ebben egyébként a gépek hátulján lévő nagy LCD is segíthet).
Jelenlegi gépeket háromféle keresővel készítik: átnézeti, LCD-s és tükörreflexes.
Átnézeti: Optikai úton, de nem az objektíven keresztül (hanem mellette) lehet
közel ugyanazt a képet látni, mint ami rögzítésre kerül. Az optikai zoom és a
kereső zoomja együtt mozog (együtt mozgó zoom). Mivel nem pontosan ugyanazt a
képet mutatja, mint ami rögzítésre kerül, közelképeknél (néhány méteren belül)
ezt figyelembe kell venni (paralaxis eltérés - általában bejelölik a keresőben,
hogy mi lesz rajta az elkészült képen). Olcsó előállíthatósága miatt a legelterjedtebb.
LCD-s kereső: A videokamerákhoz hasonlóan, egy mini LCD mutatja az aktuális képet.
Előnye, hogy ugyanazt lehet látni benne, mint a végeredmény (tükörreflex szerű),
viszont az LCD kis méretből adódik a kisebb felbontás (ált. 45 - 55.000 képpont).
Elsősorban a nagyobb optikai zoom-mal rendelkező gépeknél alkalmazzák.
Tükörreflexes kereső: Optikai úton valós képet mutat (pontosan azt ami a képre
kerül). Általában komolyabb, profibb gépeknél alkalmazzák.
LCD: A forgalomban lévő gépek majd mindegyikénél megtalálható a 4-5cm átmérőjű
kijelző (tendencia ezek méretének csökkentése a kisebb fogyasztás miatt; viszont
a megjelenítés minősége javul - élesség, színhűség). Főbb funkciója a képek beállítása,
visszanézése, menüpontok állítása.
Tápellátás: Legtöbb gépnél kétféle megoldás létezik:
Akkumulátor és/vagy elem: általában az olcsóbb gépeknél elterjedtebb a ceruza
méretű (AA) elem (vagy a gazdaságosabb akkumulátor, mert tölthető). A gépek méretének
csökkenése miatt az akkumulátorokat is egyre kisebb, speciálisak váltják fel (ilyenkor
a gyár tartozékként adja a töltővel együtt). Gyakorlati tapasztalat, hogy egy
garnitúra akkumulátorral kb. 60-120 kép készíthető (ettől jelentős eltérés is
lehetséges: 30-250kép)
Hálózati tápegység (fontos a gyári használata, mert ellenkező esetben meghibásodhat
a gép, ami így már nem lesz garanciális): időben korlátlan használatot eredményez.
DigitCam Kft. 1072 Budapest, Rákóczi út 4-6. (Astoria Üzletház), Telefon: 235-0570,
235-0571 |
| Téli
madáretetés |
 |
A
tapasztalatok szerint a január a tél leghidegebb hónapja. Nagyon fontos a madarak
etetése, mert a nagy hó alatt nem találnak maguknak élelmet. Sok hasznos és védett
énekesmadár téved a kertekbe. Aki nem kertes házban lakik, az is gondoskodhat
a kedves téli vendégekről. A fára, ablak elé függesztett szalonnabőrkével csalogat-hatjuk
környezetünkbe őket. Barkácsolhatunk fából házikó alakú madáretetőt is, de köny-nyebben
készíthetjük el műanyag flakonból. Tegyünk bele olajos magvakat ( pl.: napraforgómag,
mandula, földimogyoró, stb.). FONTOS! Rendszeresen etessük a madarakat! Az odaszoktatott
cinkék, verebek, stb. táplálékhiányban elpusztulnak, ha nem etetjük őket mindennap!
A téli gondoskodást tavasszal, nyáron, ősszel a kerti károsító rovarok összeszedésével
hálálják meg.
Ökörszem
Az erdők, szántók, mezők, kertek sűrű aljnövényzetében rejtőzködő, vékony csőrű,
parányi madarak. Rendszerint magányosan rovarásznak. Termetükhöz képest énekük
erőteljes, messzehangzó.
Fészkét, a növényzet védelmébe vagy egy hasadékba építi, amely gömb alakú. Levelekkel,
fűvel, mohával béleli. A fészek oldalán egy, a madárnak megfelelő méretű nyílás
van.
Az északi félgömb mérsékelt éghajlati övében terjedt el.
Hazánk rendszeres fészkelője, és rendszeres téli vendég. Nem vonul. Védett!!!
|
|
| Klipper |
 |
A
19. század második felében a klasszikus klippernek már ideálisan kiképzett hajótörzse
és vitorlázata volt. 1845-től a klippereket elméleti számítások alapján építették,
s ennek eredményeként, valamint a gazdag vitorlázat jóvoltából sohasem tapasztalt
gyorsaságra tettek szert. Igaz, a klipperek kapitányai viharban sem csökkentették
a vitorlafelületet, hanem lehetett bármilyen idő, megállás nélkül űzték , hajtották
hajójukat. Bár a klipperek időszakosan a 21 csomó sebességet is elérték, átlagosan
csak 6-7 csomóval haladtak, mert mindig voltak olyan napok, amikor kedvezőtlen
széljárás uralkodott.
Az ideálisan megszerkesztett klipperek éppen abban az időben jelentek meg, amikor
a kaliforniai és az ausztráliai aranyláz, és amikor a kínai tea az angolok nemzeti
italává vált. Európától és Amerika keleti partjairól csak vitorlásokkal tehették
meg az utat Kaliforniába, Ausztráliába és Kínába, mert olyan gőzös még nem volt,
amelyik annyi szenet tudott volna tartalékolni, hogy azzal eljuthasson a célkikötőig.
Ezeket az új és távoli utakat ezért kizárólag a klipperek járták. A 19. század
második felében élték legdicsőbb korszakukat. A klipperek teljes vitorlá-zatú
hajók voltak, vagyis legkevesebb három árboccal épültek, s árbocaikon csupán keresztvitorlát
hordoztak. Csonka vitorla a hátsó árbocra kerülhetett, de nem önálló árbocra,
mint a barkoknál. A klipper árbocain legalább négy-négy keresztvitorla feszült,
de gyakran hatot is felhúztak rájuk. Ezek a fedélzettől fölfelé a következők voltak:
fővitorla, derékvitorla, felső derékvitorla, sudárvitorla, felső sudárvitorla
és a royal. Az utolsó azonban lehetett az égbolt vitorla is, ha a király vitorla
elmaradt. Ezeken a vitorlákon kívül a klippereket szárnyvitorlákkal is felszerelték,
vagyis a vitorlarudak mindkét végére mellékvitorlák kerültek, és az orrárbocon
legalább három orrvitorla feszült. A klipper így összesen akár 50 vitorlát is
használt |
|
|
