|
|
| Menhely
|
|
Különböző
fórumokon gyakran olvashatunk, hallhatunk az utcákat ellepő kóbor kutyákról.
Az állatok egy részének azonban van szerető gazdája, aki kétségbeesetten kutat
elveszett társa után.
Mi a teendő ELVESZETT, illetve TALÁLT KUTYÁK esetén?
Magyarország teljes területére érvényes:
ELVESZETT kutyáknál:
A LEGELSŐ LÉPÉS MINDIG A HELYI ÖNKORMÁNYZATTÓL MEGTUDAKOLNI, HOGY KI A BEGYŰJTŐJE
A TERÜLETNEK! E szerint kell felkeresni a telephelyet!
TALÁLT kutyáknál: ha megállapítható a tetoválási száma, a MEOE - hoz, vagy a
fajtának megfelelő szakosztályokhoz be kell jelenteni a kutyát. A tetoválási
szám alapján a tenyésztőjéhez el lehet jutni. A gazda megállapítás ezek után
már csak a tenyésztő által vezetett eladási feljegyzések aktualitásától, pontosságától
függ. Sok esetben volt rá példa, hogy a tenyésztő magához vette a talált kutyát.
Végül, ha a kutya meglett, javasoljuk, hogy csináltassanak kis bilétát a kutya
nyakába!
Összeállította: Slimbarszkiné L. Margit
|
|
|
| Slambuc
Története |
Slambuc
gyönyörű egyéves fekete labrador volt, illetve ma is az. Igen kalandvágyó kutyának
bizonyult, miután öt hetesen hozzánk került, és a kertben minden fellelhető dolgot
szétrágott (beleértve a szomszéd slagját), úgy döntött a világ elég tágas, és
elkezdett csavarogni. A drótkerítés lassan az ementáli sajthoz vált hasonlatossá,
és mivel visszajönni nem akaródzott neki, bevett dologgá vált, hogy felfedező
expedíciókat vezettünk a környéken.
Előbb-utóbb mindig meglett, ha nem találtuk, valaki telefonált, mivel igen korán
felékesítettük egy alapvető tudnivalókat tartalmazó bilétával.
Egy randa januári napon azonban a biléta leesett a nyakáról, és Slambuc másnap
eltűnt. A szokásos expedíciók nem vezettek eredményre, és szembe kellett néznünk
a ténnyel, hogy kutyánk elveszett. Nagyon csúnya napok jöttek, nappal állandóan
reménykedtem, hogy visszajön, de éjjel alig bírtam aludni, állandóan a kutyára
leselkedő veszélyekről vizionáltam. Természetesen megmozgattunk minden követ,
amit ilyenkor lehetséges. Kiplakátoltuk a környéken Slambuc fényképét, felhívtuk
az állatvédő alapítványokat, menhelyeket, hirdettük a rádióban. Rengeteg kedves,
segítőkész embert ismertünk meg, nyugtattak, hogy párzási időszak van, talán majd
hazajön. Így telt el öt nap, én egyre reményvesztettebb lettem, a férjem azonban
bizakodott, mivel ő alapállásból optimista. Mikor egy barátnőm telefonált, hogy
Városmajorban látott hasonló kutyát, a zuhogó havas eső ellenére, állig bugyolált
egyéves (a kutyával egyidős) fiammal a babakocsiban rohangáltam, hátha ott a kutyánk.
A megoldást végül a szomszédunk hozta, aki receptkiváltáskor elmesélte az utcánkban
lévő patikában, hogy elveszett a labink. A patikus viszont tudni vélte, hogy körzeti
rendőr napok óta keresi egy szép fekete kutya gazdáját. Mikor ezt a hírt megkaptuk,
már este volt, így felhívtuk kerületi kapitányságot, ahol természetesen nem akarták
megadni a rendőr számát. Addig könyörögtünk, míg megígérték, hogy ők felhívják
a rendőrt, és megadják a mi számunkat. Hamarosan minden kétséget kizáróan kiderült,
hogy a mi kutyánkról van szó, de mint kiderült nincs Pesten, mivel a rendőr nem
akarta menhelyre adni, hazavitte a szüleihez Hajdú-Bihar megyébe. Másnap érte
mentünk, és mindenki nagyon boldog volt. Slambuc ettől fogva kissé lehiggadt,
tavasszal a kerítést is megcsináltuk, és azóta is naponta ellenőrzöm, hogy a biléta
a nyakában van-e. Szóval nem szabad feladni, ha minden elképzelhető módot igénybe
veszünk, van esély, hogy megkerüljön az elcsatangolt eb.
Külön megköszönjük a kutyakereső.hu oldal szerkesztőinek, hogy információt |
|
|
