…Életem legszebb
éveit éltem meg az általános iskola kopott, padjai között, nagyon
sok tapasztalatra főként kiegészítő tudásra tehettem szert, amelyet
a gimnáziumban "eltöltött" éveim alatt is tudtam használni,
és még a főiskolán is tudok belőle meríteni, például a barátaim
megválogatása, vagy az hogy hogyan is tudok segíteni az embereknek.
Sok-sok segítséget kaptam Árpi bácsitól, megmutatta az igazi ember
létét, rá világított az élet értelmére. Szerintem mindenki képes
segíteni a másik embernek… Hetedikes koromban, életem legfontosabb
lépését tettem meg kitartó tanárom segítségével, betekintést nyertem
a keresztény élet dolgaiba, amelynek részese is lettem, és még tagja
is vagyok e csodálatra méltó klubnak (OKIK). És, most felnőttként,
jobban felfogom s megértem a dolgok lényegét, verseket írok, mellyel
kifejezem a bennem élő világot. És legfőbbként segítek, ahogy nekem
is segített Árpi bácsi.
Emlékszem még a jó hangulattól repdeső földrajzórákra,
Emlékszem a feleletek kegyesen hosszú sorára.
Emlékszem a boldogságtól kacagó osztályfőnöki órákra,
Emlékszem a vidáman csengő tanulószobára.
Emlékszem tanár úr emberségére, segített, utat mutatott.
Emlékszem, ha szomorú voltam mindig felvidított.
Emlékszem mindenre, de csak a jóra.
Köszönöm, hogy nem hagyott "magamra"!
Nagy Martin
2014.12.18.
|