CSÓKA

Corvus monedula
csakli, himódi galamb
Csóka
 

Leírása

Jóval kisebb a varjúnál. Feje búbja fekete, tarkója és nyaka oldalai szürkék, vénségre fehéresek; háta, farka fekete, hasa palaszürkésen fekete, a vének szeme fehéres. Fészkét odvas fákba, partszakadékokba, romok lyukaiba, városokban nagy építmények alkalmatos cifraságai közé rakja; fészekalja rendesen öt tojás; halavány kékeszöld földön sötétes szürkén és olajbarnán szeplőzött.

Életmódja

Eleven mozgású, könnyedén és szaporán röpülő, ügyes és mindig hangos madár, melynek "csó-csau" vagy "csiau, csjok" kiáltása igen magasról is hallható és rátereli az ember figyelmét a vonuló, jövő-menő madárra. Rendesen kisebb csapatokban jön-megy; a mezőn elvegyül más varjúfélék közé, elbarangol velök dülőről mezőre meg vissza. Bizalmas madár, mely nemcsak felkeresi, hanem lakja még a zajos nagyvárost is. Igaz, hogy nem veti meg a madárporontyot, ha éppen beleütődik; de legfőbb eledele mégiscsak a kaszáló, ugar és különösen az eke után kiforduló sok csimaz, pajod, báb és egyéb. Az ekét gyönyörűen követi, sokszor csak öt-hat lépésnyire halad a szántóvető nyomában, s avval a világos csókaszemével ugyancsak kilesi még a legkisebb kukacot is. Az a kicsinyke kár, amit kismadárban, gyümölcsben, néha a zsenge kukoricában teszen, ezerszeresen megtérül abban a haszonban, amelyet ez a szorgalmas, eleven és kedves madár az embernek hajt.
 A fészekből ifjan kiszedve nagyon megszelídül, nemcsak a házhoz, hanem a gazdájához is ragaszkodik. A csóka fogságban, azaz, hogy szelidítve és szabadon járva csupa furfang, csupa csínytevés, de még ezekben is kedves. Nagy tolvaj; mindent, ami fénylik, elviszen és eldugdos. Rendkívül szereti a fürdőt, és ha alkalmas vízre talál, ugyancsak pocskol, lubickol benne. Nyilván innen ered a nép mondása: "Hiába fürdik a csóka, nem lesz fehér hattyú soha!"
Magyar földön e madár még jócskán van meg.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)

Vissza az állatvilághoz | Lap eleje