SZÉNCINEGE

Parus major
küncsics, tökcinege, szegcinege, tükrös cin, szenes cin, cince
Széncinege
 

Leírása

Veréb nagyságú, nagyon eleven madár. Feje búbja, tarkója, torka fekete s a fehér pofát szélesen kantározza, a kantártól a has közepén is végig széles fekete szügyellőpászta. Dolmánya elevenzöldes, farcsíkja, farka és szárnya szilvakék; a szárnyon fehéres rovott csík. Hasa a szügyellőpásztától kétoldalt szép elevenensárga. Csőre rövid, erős, búzaszem alakú, barnás színű; erős lába kékes. Fészkét nagyon finoman, és leginkább oly odvakba rakja, amelyek szűk bejáróval bírnak, néha elhagyott méhes üres köpüjébe is. Fészekalja nyolc, tizenkét, nagynéha tizenöt is; a formás tojáskák tisztafehér alapon szép rozsdaszínű, sűrű szeplőzéssel.

Életmódja

Hasznosságban és elevenségben ez a cinegék vezére. Nyugtalan, dolgos, hangos és mindig jókedvű; hajnaltól napestig folyton munkálkodó. Megragad az ágacska legvégén, fejjel lefelé és vizsgálja a koronarügyet, vajon nem rontja-e valami gonosz nyű vagy bogár? Megtapad még a falon is, csak egy kicsit ripacsos legyen; búvja az odvakat, zúgokat, ahova csak fér, és mindenütt üldözi a rovarságot; hozzá mintha sohasem tudna jóllakni, folyton keres és folyton eszik.  Nem sokat törődik az emberrel, bátran bejön az eresz alá, néha rászáll még a verőcére is; az ablakdeszkára kerülve benéz a szobába. Ez a bátorsága, mely egy kicsikét szemtelen, könnyen dönti veszedelembe, no meg határtalan kiváncsisága is.
Egy kis faggyúcska miatt azonnal rajtaveszt a bodzakalitkán vagy a fogósan felállított tökön. De ugyanennek a tulajdonságnak köszöni nagy népszerűségét is. Az ő szavát érti a magyarság leginkább. Ő hirdeti a szőlőnyitást Borsodban, mondván tavaszkor: "Nyitni kék, nyitni kék, nyitni kék"!
Torockón pedig azt kiáltja a rest leánynak, ki nem szőtt és nem font a télen, úgy, hogy tavaszra kirongyosodik: "Küncsics, küncsics, küncsics"!
Minden védelmet érdemlő, szép és jó madárka.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)

Vissza az állatvilághoz | Lap eleje