ÖKÖRSZEM

Troglodytes troglodytes
Ökörszem
 

Leírása

Nemcsak a magyar földnek, hanem az egész világrésznek, tudniillik Európának legkisebb madara, nem is akkora, mint az ökör szeme, mindössze öt grammot nyom. Színe szerint nem sok leírnivaló van rajta, s elmondhatjuk, hogy cserbarnás, szépen rovott, sötétebb és sűrűn álló csíkokkal; szemöldöktája, torka és begye világosodó. Kurta farkincájának tollai különösen sűrűn és szépen vannak róva. Csőröcskéje egy kicsikét íves, finom, tűhegyes; lába aránylag erős, barnás. Fészke levágott ágak rakásában, gyökerek között, néha elhagyott erdei kunyhók alkalmas zugaiban és átbúvót alkotó odvakban áll, aránylag igen nagy, tágas bebúvóval. Kívülről száraz lombból és ágacskákból, beljebb mohaszövedékből, legbelül roppant sok, de simára illesztett tollból való. Fészekalja hat, ritkán nyolc apróka fehér és finoman, vérvörösen szeplőzött tojásból áll.

Életmódja

A legkisebb, de a legelevenebb madárka is, mely bizalmában, különösen télen, nagyon közel férkőzik az emberhez, és szédületes surranásokkal búvja az ölfa hézagait. Mindig csak pillanatokra látható, és ekkor mindig felállított farkincájával, hirtelen mártogatásaival és eliramodásával még a legmogorvább embert is valahogyan gyönyörködtetheti. A legsűrűbb, legtüskésebb kökényesen át úgy surran, mint a legsebesebb egér, és alig, hogy az egyik oldalon eltűnt, már ott van a túlsó oldalon; majd köd előttem, köd utánam, mint a nyíl, úgy röpül a szomszéd sövénybe, melynek fonása szinte elnyeli; de nem bírja messze, és ha a sík mezőre szorul ki, besurran biz ő még az egérlyukba is. Tápláléka a legparányibb és legrejtettebb életű rovarvilág; apró pókocskák, piciny hernyók, a legkisebb álcák, nyugvó bábok, amelyeknek felkutatásában nagyon ügyes és ernyedetlen. Télen-nyáron kitart nálunk.  Ennek a parányiságnak is van ám éneke, mégpedig oly erős, aminőt nem is várnánk. Aki nem ismeri, keresi a madarat, amelytől ered és elcsodálkozik a pici művészen; az ének a kanáriéra emlékeztet, és mindig szabadon ülve hallatja.
Nem sok van, minden kíméletre méltó.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)

Vissza az állatvilághoz | Lap eleje