KARVALY

Accipiter nisus
verbésző karvaly, karoly, karujmadár
Karvaly
 

Leírása

A hím gerle, a tojó sokszor galamb nagyságú is, de hosszú farkú; lábcsűde karcsú, hosszú és meztelen; karmai tűhegyesek; az ujjak talprészén kiálló fojtószemölcsök; csőrének felső kávája hirtelen hajlású, tövén a viaszbőr zöldessárga. Szemcsillaga aranysárga. Színe felül kékesszürke, alul hasfelén egészben világos alapon harántul csíkos. A hosszú farkon öt sötét, szalagszerű rovott sávoly. A karvaly legszívesebben fenyvesekben fészkel a sűrűben, 4-5 méter magasban; de fészket is foglal a varjaktól. A fészekalja négy-öt, ritkán hat, nagy néha hét tojásból áll, a tojás meszesfehér vagy zöldes, agyagos szeplővel.

Életmódja

Noha egészben véve kis madár, igen nagy rabló, és ez villogó sárga szeméből azonnal kitetszik. A veréb nagyságú apró madaraknak valóságos réme, mely prédáját a magasból "lökve" és röptében fogja el. Mint igazi rabló, barázda hosszában, sövény- vagy erdőszélen, kazal tövében röpülve, lopakodva kémleli ki prédáját, leginkább a seregben járó madarat, s amikor kikémlelte, oldalt vágódik, kerengve magasra száll, és amint a sereg szárnyra kap, ereszkedik; kellő magasságba érve szárnyát testhez kapja, és mint valami ólomdarab, lezuhan a kiszemelt menekülő áldozatra, melyet azon röptében karmával nyakon ragad és megfojt. Ezután lassabban röpülve bokor tövében vagy hancsikra viszi és begyre szedi. Éven át kitart nálunk; nem ritka, de nem is gyakori.
 Szín és alak szerint szakasztottan mása a holló nagyságú, de hosszú farkú héja vagy hejjő, tikölőkánya, kara vagy galambász, mely tyúkra, galambra, fogolyra nagy veszedelem. Ez a régiség karmadara, vagyis a karon hordott vadászó karvalya, melyet belső Ázsia népei, teszem a kirgizek, manapság is nagy kedvvel szárnyasok vadászatára használnak. Ifjan kiszedve hamar szelidül. Ahová beveszi magát, rettenetesen pusztít, nevezetesen a tyúkok között.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)

Vissza az állatvilághoz | Lap eleje