VÍZITYÚK

Gallinula chloropus
Vízityúk
 

Leírása

Kicsit nagyobb a fogolymadárnál, de zöld lábai, különösen ujjai sokkal hosszabbak. A szárny hajlása táján egy kis sarkantyúféle érezhető. Homloka csupasz holddal, a hold színe piros, szeme csillaga kárminpiros. Nyaka és egész dolmánya sötét zöldes-olajbarna, a test többi része palaszínű. A farok alja közbül sötét színű, szélein fehéres-sárgán szegve. A szárnyat tartó oldaltollak fehér végekkel, melyek a szárny szélén végigfutó fehér sort alkotnak. Csőre zöldes, tövén pirosas. Fészkét mindig, vagy legalább leginkább a parti sás elhalt üstökeibe rakja, s a száraz levelet használja fészekalomnak. Fészekalja rendesen tíz tojás felé is van. A tojás színe: halavány sárgás-vöröses alapon, ibolyásan foltozott és vörösesbarnán szeplőzött.

Életmódja

Szereti a jól koszorúzott tóságot, melynek szélein tanyázik. Igen ügyesen kúszik fel a nádra és igen szépen, szaporán úszik, noha úszóhártyája nincsen; még bukik is, és hosszan kitart a víz alatt; ha üldözik, lebukik és csak néha üti ki éppen csak csőrét a víz színe fölé, hogy lélegzetet vehessen. Nagyokat lépve, de szaporán futkos és boldogul még a vízitök kerek levelein, a hínáron és úszó gazon is, mert hosszú lábujja megóvja a beszakadástól és bemerüléstől. Nagyon kedves, és ahol nyugton hagyják, nagyon bizalmas madár is, mely nem vét senkinek, de annál nagyobb ékessége a tóságnak. Táplálékja rovar, vízilencse; csípegeti a kibúvó zsenge nád és sás húsos hegyét. Szóval ártatlan és inkább hasznos madár.
 Farkincáját mindig fenn hordja és akár fut, akár úszik, minden mozdulaton egyet billent szép fejével. El sem képzelhető kedvesebb látvány, mint mikor a vízityúk először vezeti ki 8-10, dió nagyságú, bársonyfekete, huncutkás szemű csirkéit a vízre. Minden védelemre érdemes.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)
Vissza az állatvilághoz | Lap eleje