TŐKÉS RÉCE
-
Anas platyrhynchos
-
góca, törzsökréce, öregréce, dunai réce, nagykacsa
Leírása
A gúnárja, tojója akkora, mint a házi réce, mely mintha a vadnak vérrokona
volna. A tóság legnagyobb hápogója. A gúnár, rendes néven "gácsér", nagyon
ékes. Egész feje gyönyörűen zöld zománcos, s ez a szín a nyak felé fehér
kalárissal van a többi színtől elválasztva. A farcsíkon, mely bársonyfekete,
mint a farokalja is, szépen felkunkorodó tollbokréta áll. A szárnyon gyönyörű,
ibolyásan-zománcos tükör, felül-alul fehéren szegve. A nyak és begy gesztenyebarna.
Dolmánya nagyon aprón és szépen pontozott. A hasafele világosszürke, minden
tolla finoman sötéten keresztbe róva. Csőre zöldes, lába narancsszínű.
A tojó sárgásbarna alapon sötétbarnán iromba.
Életmódja
Fészkét a mocsár sásos helyeire, vetésekbe, de - elég csodálatosan - fűzfák
fejeire és nagy faodvakba is rakja; inkább csak almozza; de azután finom
pehellyel béleli ki. Fészekalja tíz-tizenkét derék, sárgásfehér tojás.
Nevezetes, hogy a faodvakban magasan fészkelő tőkésréce a fiakat, mihelyt
megszáradtak, egyenkint csőrbe kapja és leviszi a vízhez. A letett pelyheske
fekve marad, mint a kő, mindaddig, míg az anyaréce az utolsó fiát le nem
hozta, - ekkor megnyüzsög a család és indul az anyaréce után, hogy a vízen
azonnal úszva kezdje a kacsaéletet.
Rendes életfolyásában leginkább vízi növevény a táplálékja; vízilencse,
harmatfű, sulyom zöldje, hínárok magva és zsengéje a rendes táplálékja.
Becsületes kacsamódra buzgón szűrögeti is a vizet, amikor sok apró vízi
teremtés vándorol le bárzsingján. De tud ám kárt is tenni, mert aratáskor
rájár a földön fekvő markokra és ugyancsak kicsépli, összegázolja. Ezért
is, meg jó pecsenyéjéért is puska neki.
Még bőven van.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)
Vissza az állatvilághoz
| Lap eleje