KAKUKK

Cuculus canorus
kukóka
Kakukk
 

Leírása

Gerle nagyságú, de nyúlánk, hosszú farkú madár. Hímje hamvas dolmánnyal, keresztbe rovott farkkal; hasafele fehéres, keresztbe futó hullámos csíkokkal. Tojója és ifja vörhenyes, feketéssel kihányva, így nagyon emlékeztet a vércsére, innen az a hit, hogy a kakukk őszre kelve vércsévé változik. Lába sárga, szeme tűzvörös, sárgán szegve, csőre feketés, szájzuga vöröses. Fészket nem épít soha és szaporításában igazi gazmadár, avval a csudálatos tulajdonsággal, hogy tojásának nagyjából színe és némileg alakja is hasonlít ahhoz a szegény madáréhoz, amelynek fészkébe becsempészi; de már az nem áll, hogy a tojást egészen azéhoz idomítja. Az elhelyezett, csempészett "fészekalja" kitehet egy kakukktól 20-22 tojást is, rendszerint azonban 11-12 között váltakozik.

Életmódja

Tápláléka szerint, mely mindenféle, leginkább nagyon kártékony rovarból, hernyóból, még a legszőrösebbekből is áll, a kakukk a leghasznosabb madár; annál is inkább, mert telhetetlen; de alább szállítja a hasznot azzal, hogy nagyon megviseli azoknak a kis hasznos madaraknak a fészkelését, akikhez tojásait és annak rendén fiát becsempészte.  A kakukktojó ugyanis kerületet választ, ott felkutatja az ökörszem, vörösbegy, a poszáták, a barázdabillegetők és mások fészkét, s ekkor tojni kezd idegenbe. Az odvakban fészkelők fészekaljához nem tudva hozzáférni, a földre tojja monyát, aztán csőrébe ragadja és becsempészi, ahova szánta. Ugyanaz a kakukk ugyanazon vidéken leginkább egyazon faj fészkeit keresi fel, és rendesen azon fajokét, amelyeknek fészkéből maga is kikelt volt.
Hirtelen növekedésével elhatalmaskodik, kilöki gyenge mostohatestvéreit.
Mindég a maga nevét kiáltja, de inkább "ha-hú"-nak hangzik, közbe kacagó szava is van.
A roskadozó emberről mondjuk: "Nehezen ér több kakukkszót."
A vénülő leányról meg: "Sokszor hallott már kakukkszót."
Vonuló madár s nálunk még jócskán van.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)
Vissza az állatvilághoz | Lap eleje