DANKASIRÁLY
-
Larus ridibundus
-
dunai halászmadár, nagy halászmadár, vízi galamb, hógalamb
Leírása
Közel varjú nagyságú. Csőre nem erős, hegye lekonyuló. Feje szép sötétbarna
és ez a szín a torkon jobban terjed lefelé. Fehér-szemők. Nyaka, dolmánya
szép hamvasszürke; a torok, begy és a hasfél tiszta fehér. A szárny evezői
sötétek fehérrel, a fiókszárny világos hamvas. A csőr és a lábak kárminpirosak,
ilyen a szeme csillaga és szegése is. A lábakon úszóhártya. Télen a fej
megfehéredik és a csőr és lábak eleven színe is megváltozik hússzínre,
majd barnásra. Fészke, mint seregmadáré, nagy falvakat, telepet alkot;
akad telep a Velencei tavon, mely 3-4000 fészekre van becsülve; tördelt
nádra, zsombék tetejében nem sok mesterséggel kupacot teremt a madár, azt
behorpasztja, kitapossa, száraz nádlevéllel és a gyékényével megalmozza
és kész a fészek, néha egymással összeérve építve. Fészekalja két-három,
ritkán négy tojás, többnyire agyagsárgás, írásos vagy rendes sötét foltozással.
Életmódja
A dankasirály vándormadár ugyan, de egy része azért kihúzza nálunk a telet
úgy, hogy elhagyja kedves, befagyott tavait, és a folyók nyílt helyeinek
feljárásával tengeti tavaszig az életét. Magyar földön teljesen a gazdasághoz
simult és alkalmazkodott, és ott, ahol seregei a tóságban tanyát ütöttek,
nincs a dankasirálynál buzgóbb követője az eke vasának és nincs jobb, kitartóbb
tisztítója az ugarnak, kaszálónak és a rétség kasza alá fogható részének.
Folyton szedi a bogárságot, a kukacot és mindazt, amit a gazdaságra károsnak
kell tartanunk. Fiait is ezekkel ápolja föl, azért ott, ahol telepei állanak,
a mezőgazdaság rovarkárról nem is panaszkodhatik. De nemcsak az eke nyomán
tisztogat, hanem amikor a búza, a rozs kalásza már érőben van és a vetés
a szellőtől hullámzik, a dankasirály úgy járja a hullámzó táblákat, mint
a rónavizet, csakhogy hal helyett a vetés színéről a kalászt rontó gabonaszipoly-bogarat
szedegeti.
Csak őszkor kezdi a tó színét is méregetni, s ekkor belevág a silány
halba is. Bessenyey György a természet leírásában feljegyezte magyaros
nevét, amelyet íme, átadtam a magyar népnek is.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)
Vissza az
állatvilághoz | Lap eleje