BÍBIC

Vanellus vanellus
libuc, bébic
Bíbic
 

Leírása

Akkora, mint a galamb, de hosszabb futólábú; amiről pedig abban a nyomban meg lehet ismerni, az a feje búbjáról induló, hátrafelé álló, és egy kicsit felkunkorodó, hosszú, hegyes konty, mely úgy áll, mint a hetykén kifent fél bajusz, különben fekete, ilyen a homloka, torka és begye is. Hasa tisztafehér, farcsíkja eleven rozsdaszín, farkatöve fehér, vége széles szegést alkotva fekete. Dolmánya fekete, eleven, szivárványos zománccal. Lába piros, szeme barna, eleven tekintetű, csőre, mint a vastag ár. Ilyen a vén hím; a tojó és a fiak egyszerűbbek, kisebb konttyal. Fészke a rétségben, a mocsár sekélyebb helyein kapart gödör, száraz alommal meghányva. Fészekalja rendesen négy körte formájú tojás, mely olajos zöldes földön sötét olajbarna pontokkal és pecsétekkel van megtarkítva. A pelyhesek, amint csak kibújnak, már ott is hagyják a fészket, sokszor a fél tojás még rajtuk szárad. Nagyon kedves, tarka jószágok.

Életmódja

Bíbic nélkül a rétség, a nedves kaszáló, mocsár és tavak környéke pusztára ki volna halva. Kerengő szép röpülésével, közben-közben hirtelen fordulataival és levágódásaival, amikor tarkasága szinte kápráztat, no meg avval is, hogy mindig több pár lakik egy darabon, megeleveníti a levegőeget. Amikor pedig a fészkelés megkezdődött, ugyancsak hangos lesz a táj síró, pityergő szavától, mely emberadta nevét: "biibic-biibic", mondogatja . A földön ügyesen és szépen futkos. Ha kutya vagy varjú közelít a fészke tájára, nagy jajgatással lecsap reá és vagdossa csőrével; ha ember, akkor mindenféle cselhez folyamodik: alant szálldos, le-leül, csakhogy elcsalja a fészektől. Rendes tápláléka a giliszta, a sok csigaféle, a bogárság meg a sáska. Őszkor felhőző nagy seregekbe verődve ellepi a legelőt, mezőt, kaszálót, de a szántást is, és ugyancsak szedi a gazda ellenségeit. Télire elvonul. Mint a táj ékessége és mint hasznos madár is védelemre érdemes.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)

Vissza az állatvilághoz | Lap eleje