VÍZISIKLÓ

Natrix natrix
Vízisikló

Ismertetés

Talán leggyakoribb sikló(= kígyó-) fajunk, nemcsak a vizek környékén, hanem sokszor attól kilométerekre távol, száraz homokon, vagy lakott területeken is megtalálható. Karcsú, kevésbé izmos alkatú, teljes, maximális hossza 1,2 méter körüli (a nőstények kissé nagyobbak). Alapszíne sötétbarna, kékesszürke vagy fekete, általában kevés mintázattal, bár ismeretesek világosabb példányok, jól vagy kevésbé látható két párhuzamos hosszanti csíkkal a hátukon. Vannak teljesen fekete színű egyedek is. A leggyakoribb azonban, amikor a fej két oldalán hátul félhold alakú sárga vagy fehér, ritkán narancsvörös folt van, amelyet hátulról fekete folt szegélyez. Erről a jellegzetes mintázatról még a gyorsan mozgó vízisiklót is könnyű felismerni (és elkülöníteni a viperától, amellyel sajnos az egyéb, feltűnő különbségek ellenére is gyakran összekeverik). A vízisiklónak, csakúgy, mint az ugyanebbe a nembe tartozó kockás siklónak, a hasoldalát széles, fekete-fehér haspajzsok borítják, amelyeknek az elrendeződése leginkább a zongora billentyűzetét juttatja az eszünkbe.

Elterjedés

A vízisikló Európa egyik leggyakoribb kígyófaja, mindenütt elterjedt (Írország kivételével), bár a sarkkörön túlra nem hatol fel. Magyarországon is közönséges, a legkisebb felületű állandó víz is elegendő támpontot nyújt számára vándorlásai során.

Életmód

Nevével ellentétben nem kötődik annyira a vízhez, mint a kockás sikló. Táplálékát főként békák alkotják, amelyeket rajtaütésszerűen, elevenen nyel el, s csak ritkán riad el pl. a barna varangy védekező testhelyzetétől. A békákon kívül azonban szinte minden élőlényt, amely útjába akad, elfogyaszt, ökológiai igényeit tekintve meglehetősen megalkuvó. Ha megzavarják, először villámgyorsan megpróbál elmenekülni, ha ez nem sikerül, csak ritkán fordul meg és védekezik harapással; többnyire "megadja magát", sőt szinte életét is feladva, döglöttnek tetteti magát. Ilyenkor hanyatt fordul, száját kitátja, nyelve is kilóg, szeme kifordul, és néha még véres váladék is szivárog torkából. Mindezt addig "gyakorolja", amíg támadója piszkálja; ha úgy érzi elmúlt a veszély, újra hasra fordul, majd óvatosan elcsúszik. Másik védekezési módja nem kevésbé hatásos: ha megfogják, felemelik, kloákanyílásából végbélmirigyei kellemetlen szagú váladékát üríti megzavarójára (gyakran egyéb béltartalommal elegyítve), s csak az tudja; hogy ez mennyire erős szagú, aki megpróbálta már kezéről vagy ruhájáról lemosni a vízisikló ilyen jellegű "dezodorját". A vízisikló tojásokkal szaporodik, amelyeket természetesen nem a vízbe; hanem a szárazföldön, néha a partoktól egészen távol, melegnek ígérkező talajba rak le. Előszeretettel választ korhadó növénykupacot; komposzthalmot erre a célra. A mintegy 15-35 hosszúkás tojásból a fiatalok alig 3-6 hét elteltével kikelnek. Telelni a vízisikló szintén a szárazon, fagymentes helyeken; növényzet alatt, a talajban telel.
Vissza az állatvilághoz | Lap eleje