KÖZÖNSÉGES VAKONDOK

Talpa europaea

Küllemi leírás

Méretét tekintve a hazai vakondfaj a rovarevők középső csoportjába tartozik, testhossza 110-170 mm, a felnőtt egyedek testtömege elérheti a 120 g-ot. A vakond a földalatti életmódhoz messzemenően alkalmazkodott élőlény, ami a testfelépítésében is megmutatkozik. Teste hengeres, fülkagylója hiányzik, mellső végtagja különleges ásólábbá módosuk. A hátulsó láb jóval kisebb, az ásásban nemigen játszik szerepet. Szeme csökevényes, inkább csak a fényérzékelést teszi lehetővé. A vakond testét egyletesen borító rövid, bársonyos szőrzet a járatokban történő forgolódás közben sem akadályozza az állatot. A bunda tömörsége (200 szőrszál / mm²) meggátolja, hogy a bőrfelület földgöröngyök vagy vízcseppek irritálhassák. A fokozott igénybevétel miatt a vakond egy év leforgása alatt több vedlésen is áteshet. A bunda fekete vagy barnás árnyalatú, ritkán albínó egyedek is előfordulnak. Az arcorri tájékon található megnyúlt szőrszálak a tájékozódásban és zsákmányszerzésben segítik a vakondot.

Összetéveszthető fajok

A családot Európában több, egymáshoz hasonló faj képviseli, de a hazai faunában a közönséges vakonddal összetéveszthető faj nem él.

Elterjedés

A közönséges vakond óriási területeket népesít be Észak-Spanyolországtól egészen Nyugat-Szibériáig, csupán Észak-Európában, az Ír-szigeten, a Pireneusi-félsziget déli részén, valamint a Földkőzi tenger szigetein hiányzik. A Kárpát-medencében általánosan elterjedt faj. A Kárpát-medence faunájában a 200 ezer évvel ezelőtti megjelzése óta jelenléte folyamatos.

Élőhely

Erdőszéleken és nyílt vidékeken egyaránt előfordul, a mezőgazdasági területeken és kiskertekben is gyakori. A magas talajvizű területeket elkerüli, önmagában azonban egy-egy áradás nem veszélyezteti a jól úszó vakond életét. Száraz, homokos talajokban kevés táplálékot talál, ezért az ilyen helyeken csak kis számban fordul elő. Vadászterületén akár 100 méternél is hosszabb járatokat készít, az ásótevékenységről a felszínen nagy számban jelentkező vakondtúrások árulkodnak: A vakondok állománysűrűsége és az alagútrendszerek hossza szoros kapcsolatban áll a földigiliszták gyakoriságával. A járatok átmérőjét a vakond úgy alakítja, hogy azokon keresztül könnyedén közlekedhessen. Az alagút fala a gyakori használat következtében egészen simává válik.

Életmód

A vakond táplálékszerzésében fontos szerep jut a hallásnak. Bár a földalatti járatrendszerben történő mozgás megkönnyítése céljából a fülkagyló hiányzik, a zsákmányállatok által keltett rezgéseket a vakond jól képes lokalizálni. Szinte kizárólag a föld alatt elejtett élőlényekkel táplálkozik, kedvenc zsákmányai a giliszták, cserebogárpajorok, lótücskök, alkalomadtán nem veti meg a dögöt sem. Növényi táplálékot nem fogyaszt. A járatrendszer egyes pontjain a vakond éléskamrákat képez ki, amelyekbe elsősorban harapással mozgásképtelenné tett földigilisztákat halmoz fel. Kivételes esetben egy ilyen raktárban akár 2 kilogrammnyi gilisztát is összegyűjthet: Ezek az eleven, nem romló tartalékok teszik lehetővé a mérsékelt égövi vakondok számára, hogy a téli hónapokat is ébren tölthessék. A nőstények számára a vemhesség és a szoptatás időszakában szintén fontosak a kevesebb mozgással elérhető raktározott zsákmányállatok.
Szaporodás: A vakondok párzási időszaka márciustól júniusig tart. A nőstények levéldarabokkal kibélelt fészekkamrában; kb. 5 hetes vemhességi idő elteltével hozzák világra utódaikat: Egy fészekben 3-8 fióka található, amelyek születésükkor még csupaszok, magatehetetlenek, tömegük mindössze 3-4 g. A fiatalokat az anya kéthónapos korukig szoptatja, ezt követően az új nemzedék önálló életet kezd élni. Ivarérettségüket egyéves korukban érik el, élettartamuk 3-4 év.
Aktivitás: Nyáron a talajfelszín közelében ásott járatokban (10-40 cm-es mélységben) tartózkodnak, télen jóval mélyebb rétegekben (akár 1 méteres mélységben) vészelik át a hideg időszakot. Aktivitásuk nem köthető napszakhoz, csillapíthatatlan étvágyuk miatt éjszaka és nappal egyaránt vadásznak. A gyors anyagcseréjű, s így magas oxigénigényű vakondok rosszul szellőzött járatrendszerekben zajló életét az teszi lehetővé, hogy e földalatti állatok vére - a felszínen élő fajokkal összevetve - nagyobb mennyiségben tartalmaz hemoglobint. A fokozott igénybevételnek köszönhetően a vakond tüdeje elégeti a testtömeg 2 %át, míg például a vízicickányok tüdeje csak testtömegük 1 %át teszi ki: A vakond a felszínre csak ritkán jár ki, ilyenkor mellső lábainak belső szélére támaszkodva, gyors hullámzó mozgással éri el azt a pontot, ahol ismét a föld alá ássa magát. Ellenségei: A felszínre kimerészkedő egyedeket nappali és éjszakai ragadozók egyaránt fogyasztják: A baglyok közül leggyakrabban macskabaglyok táplálékmaradványai között találtak vakondcsontokat. A ragadozók közül a föld alatt legfeljebb a kistermetű menyét képes e specializált rovarevőt zsákmányul ejti.
Védelem: A közönséges vakond Magyarországon 1901 óta élvez védettséget, eszmei értéke 2000 Ft.

Vissza az állatvilághoz | Lap eleje