MEZEI NYÚL

Lepus europaeus
Mezei nyúl

Küllemi leírás

A testhossz 48-63 cm, a farkhossz 7-10 cm, a testtömeg 3-7 kg. A bunda színezete a hátoldalon sárgásbarna, a hasoldalon fehér. A fülhegyi és a farktőn egy-egy fekete folt található. A fülkagyló előrehajtva eléri az orrhegy. Izzadságmirigyek hiányában a hatalmas fülkagyló a test hőszabályozásában is fontos szerepet játszik. A hátulsó talp feltűnően fejlett, hossza felülmúlja a 110 mm t. A talpszőrzet speciális bolyhozottsága lehetővé teszi, hogy a mezei nyulak csúszós terepen is gyorsan irányt váltsanak. Összetéveszthető fajok: Az üregi nyúltól nagyobb termete, hosszabb füle és eltérő színű farka alapján különíthető el.

Elterjedés

A mezei nyúl Európában, Nyugat-Szibériában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos. A XVIII. században betelepítették Ausztráliába és Új-Zélandra, majd később Észak- és Dél-Amerikába is. Egyes szerzők szerint a fokföldi nyúl (Lepus capensis) és az itt tárgyalt alak nem különülnek el faji szinten, ez esetben a faj areája egészen a Fokföldig terjed. Legkorábbi leletei mintegy 200-300 ezer évesek, a Kárpát-medence faunájában jelenléte mintegy 11-12 ezer éve folyamatos. Régóta vadászott emlősfajként számos régészi feltárás anyagából is előkerült. Vadászatát már IV. Béla 1265 évi oklevele is szabályozta.

Élőhely

Állománysűrűsége tavasszal a mezőgazdasági területeken néha 50 egyed / 100 ha, kiterjedtebb erdőkben kevesebb, mint 10 egyed / I00 ha. Sok mezei nyúl a születés helyétől nem távolodik el 1 km-nél távolabb, a serdülők 2/3 része 500 m-es sugarú körön belül marad, amíg eléri az ivarérettséget. Rádiótelemetriás módszerrel végzett felméri szerint a mezei nyulak mozgáskörzete egyedenként is változhat: 7 hónap alatt az egyik egyed csupán 17, egy nyugtalanabb példány 136 ha nagyságú területet járt be rendszeresen. A mezei nyúl az üregi nyúltól eltérően nem ás föld alatti járatokat, pusztán a talaj felszínén kapar egy kis védett teknőt.

Életmód

Táplálkozás: A mezei nyúl kizárólag nővényeket fogyaszt, tápláléklistája pedig igen széles. Gyomortartalom-vizsgálatok során megállapították, hogy elsősorban a természetes vegetációkban táplálkozik, étrendjében a termesztett, növényeknek inkább télen nő meg az aránya. A vizsgálatok során vagy 80 növényfajt találtak a nyulak gyomrában. Legkedveltebb növényei pázsitfűfélék, a kétszikűeket (pl. cickafarkat, pásztortáskát, százszorszépet, pitypangot és hereféléket) nagyobbrészt nyáron fogyasztja. A magas rosttartalmú táplálék lebontásában nagy szerepet kap a bélcsatorna térfogatának 1/3-át kitevő vakbél.

Szaporodás

A mezei nyulak párzási (bagzási) ideje januártól szeptemberig tart. A mezei nyulak párosodását jellegzetes kergetőzés előzi meg. Némi szerencsével ilykor amolyan "szerelmi háromszögek" kialakulását is figyelemmel kísérhetjük. A vemhesség ideje 41 nap, a nőstények a felszíni vájt kis mélyedésben alkalmanként 2-3 fiat vetnek A természetbe a mezei nyulak évente 3-4 almot vetnek, az almonkénti nyúlfiak száma általában 2-3. A vemhesség 30-35. napján már szőrösek a kicsik, a 38. napon pedig a szemhéjuk is kinyílik. A hosszú méhen belüli fejlődés eredményeként az üregi nyúltól eltérően a mezei nyúl fiókái születésükkor már jóval önállóbbak, a nőstények ezért szinte egész napra magukra hagyhatják a 100-130 g-os újszülötteket. A naponta egyszeri szoptatásra az esti órákban kerül sor, és a nyúlanyák a néhány perces etetési kívül nem is igen foglalkoznak a kicsik gondozásával. utódaikat kb. egyhónapos korukig szoptatják, a fűben meghúzódó nyúlfiak azonban már 2-3 hetes korukban különféle nővényeket is fogyasztanak.

Aktivitás

A mezei nyulak elsősorban éjszaka táplálkoznak, nappal az aljnövényzetben pihennek. Ahhoz, hogy a kifejlett egyedek az energiaigényüket fedezhessék, naponta 0.6-1.0 kg növényt kell elfogyasszanak. Többnyire magányosan élnek, csak a párzási időben létesítenek laza társas kapcsolatokat. Lakóterületüket nem védik fajtársaiktól, a mezei nyulakra jellemző "bokszmérkőzés" csupán a párzási ceremónia része. Ragadozók: Egyes nappali ragadozó madarak táplálékelemzése során 1-3 %-ban találtak a maradványok között nyúlcsontokat. A szőrmés ragadozók közül veszélyt jelenthetnek a nyulakra a rókák, egyes menyétfélék és a vadmacska, valószínűleg azonban sok nyúlfiat elkapnak a kóbor házimacskák és kutyák is. A ragadozó emlősök elleni védekezést szolgálja az a viselkedésformája, hogy egy szakaszon a pihenőhelyre menet saját nyomán visszafut, majd többméteres oldalugrással foglalja el a vackát. A szagnyomot követő ragadozók így mintegy "zsákutcába" kerülnek, az oldalról figyelő nyúlnak pedig több esélye marad a menekülésre.
Védelem: Nem védett.
Vissza az állatvilághoz | Lap eleje