MACSKABAGOLY

Strix aluco
fejesbagoly, csikorgó bagoly, erdei bagoly
Macskabagoly
 

Leírása

A varjúnál nagyobbnak látszik, és igazán nagy fejű, fületlen bagoly, mely kétféle színezetben él nálunk, úgy mint: szürkés alapszínezetű és rozsdás színezetű. Az alapszínen sötét szárfoltok és hullámos, finom rajzolatok vannak; a válltollakon, a hát oldalain és a szárny fedőtollain fehér, báb alakú foltok láthatók; az alsó részen sötét szárfoltok, melyeket töredezett keresztfoltocskák vágnak haránt; a fark középső két tollán finom rajzolatok, a többin harántfutó sávolyok. A szem feketés, a csőr sárgás, a karmok szaru színűek, fekete heggyel; a csűd egészen, a lábujjak majdnem a karmokig tollasok, a karmok élesek. Fészkét faodvakba rakja, elhagyott varjúfészkekbe, néha erdők közelében álló házak padlására is építi. A fészekalj két-három, ritkán négy fehér, gömbölyű tojás.

Életmódja

A macskabagoly leginkább a vén, odvas fákban bővelkedő erdőségeket kedveli és leginkább odúlakó. A fátyol összehúzásával és szeme hunyorításával valóságos fintorgatásokat viszen végbe; felfuvalkodik, mintegy körben járatja-forgatja fejét, melynek arcfelét merőben a hátára tudja csavarva fordítani; mindehhez hozzájárul hangja, melyet párzás idején hallat s mely a babonára hajló, félénk embernek ijesztően hangzik és így szól: "hú-hú-hú-huhuhuhu-khu-küit-kü-itt"! Ez a szólam az éj csöndjében messze hallható, szinte beszövi az alvó erdőt és táját. Erre a bagolyra van alapítva a legtöbb példabeszéd. Mint valamennyi apró baglyunk, a macskabagoly is hasznos, mert fő eledele ennek is az egér; ott telepedik és fészkel, ahol egérjárás van; de pusztítja a cserebogarat és az erdőre kártékony, tömegesebben előforduló hernyókat is. Ezeket tudva, lesipuskás az, aki ezt a hasznos madarat károssággal vádolva lelövi, és saját haszna és tisztessége ellen vét az a gazda, aki ezt a baglyot megkeríti és a csűr kapujára kiszegezi.
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról.)

Vissza az állatvilághoz | Lap eleje