A Gyopárosi gyógyvíz krónikája II.

„Gyógyvízzé nyilvánítása a legilletékesebb helyről jött. Az egészségesnek üdülést, a szenvedőnek gyógyulást, a községnek biztos jövedelmet jelent majd Gyopáros gyógyfürdővé fejlesztése.”
(Veres József-Orosháza történeti és statisztikai adatai 1886.)
A fürdő az 1880-as évektől nagy lendülettel fejlődött és országosan is ismertté vált. Köszönhető dr.László Elek termékeny publicitálásának az országos napi-és szaklapokban, valamint Justh Zsigmond pusztaszentetornyai parasztszínházának, amelyet országos notabilitások is látogatottak. 1893 után a fejlődés megtorpant. Lelkes lokálpatrióták 1906-tól másodvirágzást értek el, amelyet az I világháború megállított.
A tragikus trianoni békeszerződés után a határon belül még megmaradt fürdők, gyógyhelyek felértékelődtek. Orosháza vezetése ezt felismerte és megkezdődött Gyopáros harmadik virágzása. Dr. Riegler Gusztáv egyetemi tanár 1924-ben 11 oldalas tanulmányt írt a fürdő hasznosításával. Egy év múlva 1925-ben dr. Dalmady Zoltán egyetemi tanár végezte el a tó vizének a vegyelemzését. Megállapította, hogy a gyopárosi sóstó természetes gyógyvíz.
Kivonat a Népjóléti Munkaügyi Miniszter 1927. Május 30-án kelt rendeletéből: „…az Országos Közegészségügyi Tanács és az illetékes közegészségügyi felügyelőség meghallgatása után és figyelemmel Orosháza község eddig tanúsított áldozatkészségére Orosháza nagyközség tulajdonát képező Gyopárosfürdőnek a gyógyfürdő jelleget engedélyezem.”
Ezen időkről írja Gyopáros 1869-1969 című művében dr. Kovács Pál a kakasszéki gyógyintézet igazgató főorvosa: „Orosháza elöljárósága nemes hevülettel folytatta és igyekezett megvalósítani dr. László Elek álmát Gyopáros gyógyfürdővé történő kiépítését.”
(Dr. Tóth Géza nyugd. városi főorvos Orosházi Élet V. évfolyam 5. szám)

Vissza a cikkekhez | Lap eleje