1.    A turizmus Magyarországon

 

1.1.  A magyar turizmus jellemzői

A turizmus világviszonylatban az egyik legnagyobb és leggyorsabban növekvő ágazat. Gazdasági jelentőségét jelzi, hogy 1999-ben a világon megtermelt GDP-nek közel 12 százaléka a turizmusból származott és mintegy 200 millió ember foglalkoztatását biztosította. A turizmussal foglalkozó világszervezetek előrejelzései szerint az ágazat további dinamikus fejlődés előtt áll és forgalma az elkövetkező tíz évben várhatóan megkétszereződik. 2010-re a világturizmus bevételei- évi 4-5 % növekedéssel számolva- várhatóan 6800 milliárd dollárra emelkednek.

A turizmus legfrissebb adatai
(A Gyógy- és termálturizmus albizottság kihelyezett ülése Orosháza 2001. március 1.)

A turizmus a magyar gazdaság egyik sikerágazata. Jól mutatja ezt, hogy Magyarországon 1990 és 1999 között a turizmusból származó devizabevételek- rendkívül alacsony importtartalom mellett- megnégyszereződtek. A turizmus teljes devizabevétele 1999-ben 3,4 milliárd dollár volt, ami a külkereskedelmi mérleg hiányának a háromnegyedét fedezte, és így jelentősen hozzájárult a folyó fizetési mérleg hiányának csökkentéséhez. Szakértői becslések szerint Magyarországon a bruttó nemzeti terméknek már több, mint egy tizede a turizmusból származik és az ágazat közel 250 ezer fő számára nyújt munkát, megélhetést. A turizmus jelentőségét - és egyben sajátosságát - az adja, hogy egyidejűleg alkalmas a gazdasági növekedés élénkítésére és a gazdasági egyensúly javítására. A turizmus az egyik legjelentősebb húzóhatással rendelkező ágazat, amely elősegítheti az elmaradottabb térségek gazdasági felzárkózását, a természeti és a kulturális értékek megőrzését és hasznosítását, a lakosság életkörülményeinek javítását. Magyarország adottságai rendkívül kedvezőek a turizmus fejlesztéséhez.

Hazánk a világ egyik legnagyobb turisztikai piacának - a turistaérkezésének 60 százalékát és az abból eredő bevételek 51 százalékát koncentráló - Európának a központi helyén fekszik. Noha Magyarországon nem található világviszonylatban is kiemelkedő vonzerő, ám több olyan regionális jelentőségű turisztikai sajátossággal rendelkezünk, amelyek a kereslet legújabb irányzatainak megfelelnek. Így Magyarországnak jó adottságai vannak a gyógy- és termálvizekhez, a kulturális teljesítményekhez és rendezvényekhez, a tradíciókhoz, a természeti értékekhez, a nemzeti parkokhoz, a népszerű sportokhoz, mint a lovagláshoz, vagy a vadászathoz, valamint az üzleti élethez kapcsolódó turizmus fejlesztésére. A magyar turizmus - a kedvező adottságok, valamint az utóbbi években tapasztalható dinamikus növekedés ellenére - ma még nem képes megfelelő mértékben kiaknázni a kiugróan magas turistaforgalomban rejlő gazdasági lehetőségeket. Amíg Magyarországot évente mintegy 30 millióan keresik fel, és ezzel hazánk a Föld legkedveltebb célállomásai között a 14. helyen áll, addig a turisztikai bevételek nagysága szerint még csak a világturizmusának középmezőnyében, a 38. helyet foglalja el. Magyarország a világturizmusból a látogatók száma alapján 3-4 %-kal, a nemzetközi turisztikai bevételekből viszont csak 1,1 %-kal részesedik. Jellemző adat, hogy hazánkban az ezer lakosra vetített külföldi látogatók száma és tartózkodási ideje háromszorosa az Európai Unió átlagának. Ugyancsak jellemző adat, hogy amíg a szomszédos Ausztriában, ahová közel azonos számú látogató érkezik, mint hozzánk, egy látogatóra 635 dollár, addig nálunk csak 118 dollár bevétel jut. Mindez arra utal, hogy Magyarország- a kedvező turisztikai adottságok ellenére- még nem kellően versenyképes az Európai Unióval szemben.

A magyarországi turizmus nemzetközi viszonylatban alacsony jövedelemtermelő képességének egyik legfontosabb oka az infrastrukturális háttér hiányosságaiban keresendő. Nemcsak az alapinfrastruktúra, ezen belül a közlekedés és a környezetvédelem hiányosságai szabnak gátat a turizmus fejlesztésének, hanem a turisztikai infrastruktúra színvonala és mennyisége sem kielégítő. Mindenek előtt a magas bevételt biztosító, magas minőségi színvonalú szálláshelyek alacsony száma akadályozza a bevételek növelését. A nemzetközi viszonylatban alacsony jövedelemtermelő képesség másik oka a turisztikai termékek gazdaságossági szempontból kedvezőtlen összetétele, valamint a turisztikai vonzerőt képviselő adottságaink gyenge kihasználtsága. Főleg a fajlagos bevételt hozó programkínálat szűkössége akadályozza a bevételek növelését.

További probléma, hogy a hazai kínálatból javarészt még ma is hiányoznak azok a komplex turisztikai termékek, amelyek egyszerre több, versenyképes elemet is tartalmaznak, ennek megfelelően igényes és fizetőképes vendégkört vonzanak. Hasonlóképpen részben a kínálat szerkezetére vezethető vissza az a tény, hogy a magyarországi turizmus a kínálat területileg és szezonálisan is erősen koncentrált. A kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött külföldi vendégéjszakák 61%-a Budapestre és a Balaton térségére koncentrálódik, időben pedig 37 %-a júliusra és augusztusra esik. Természetesen ez a koncentráció részben az éghajlati adottságok következménye, ám kétségtelen tény az is, hogy a turizmus fejlesztési politikája sem mindig preferálta a szezon megnyújtását, valamint olyan turisztikai termékek fejlesztését, amelyek a turizmus szempontjából eddig még feltáratlan térségek bevonását szolgálják. Noha szakértői számítások szerint az országban mintegy hatezer turisztikai vonzerő található, jelenleg ezeknek csupán egyharmada szerepel valamilyen szervezett turisztikai kínálatban. Közismert, hogy a turizmus fenntartható fejlődésének az alapja az erős belföldi turizmus. Ugyanakkor Magyarország - részben az alacsony életszínvonal, a többszörös jövedelmi különbségek, részben pedig az idegenforgalom hagyományos devizatermelő szerepe miatt- döntően a jóval magasabb átlagköltésű külföldi vendégekre specializálódik. A világtrend és a hazai forgalom eltérését jelzi, hogy amíg világviszonylatban a turistaforgalom 70%-át a belföldi forgalom adja, addig Magyarországon 1999-ben a belföldi vendégek aránya a kereskedelmi szálláshelyeken csak 49 %, a vendégéjszakák számát tekintve pedig 42 % volt. A külföldi vendégforgalom aránytalan túlsúlya csapdahelyzetet rejt magában. Külföldi, és ráadásul fizetőképes turistákat ugyanis csak olyan ország képes tartósan és tömegméretekben magához vonzani, ahol a belföldi turizmus is fejlett, ahol tehát létezik olyan középosztály, amely még a holtszezon idején is belső keresletet támaszt. Ezzel szemben az olyan turisztikai gyakorlat, amely szinte kizárólag a külföldi vendégekre épít, sem a nyereség, sem az intézményrendszer kihasználtsága szempontjából nem lehet tartósan sikeres.” http://www.gm.hu/szechenyi/szt-turizmus.html

1.2.  A turizmusfejlesztési program

„A turizmus olyan sajátos gazdasági ágazat, amelynek egyszerre több gazdaságstratégiai cél elérését - mindenek előtt a fizetési mérleg javítását, a munkahelyteremtést, a területfejlesztést, valamint a természeti és kulturális örökség hasznosítással egybekötött megőrzését is - elősegíti. Ezek az általános gazdasági hatások azonban csak akkor érvényesülnek Magyarországon, ha a hazai turizmus- amellett, hogy a földrajzi helyzetből eredő tömegturizmust a jelenleginél eredményesebben kihasználja - szerkezetében egyre inkább az igényesebb termékekkel versenyző, minőségi turizmus felé fordul. A kínálat szerkezetét úgy kell átalakítani, hogy a magyarországi turizmus a jelenlegi - magas vendégforgalmat és alacsony fajlagos bevételt mutató - helyzetből egy kisebb vendégszámmal, ám nagyobb fajlagos bevétellel jellemezhető irányba mozduljon el.

A minőségi turizmus irányába való elmozdulás érdekében a Széchenyi Terv turizmusfejlesztési programjának legfontosabb céljai:

  • A külföldi turizmus hatékonyságának növelése- sajátos, nemzetközileg is versenyképes turisztikai termékek fejlesztésével, valamint a szolgáltatások színvonalának az emelésével.
  • A belföldi turizmus fejlesztésével az ágazat stabilitásának a fokozása, a kiegyensúlyozott fejlődés feltételeinek a megteremtése.
  • A fenntartható turizmus feltételeinek a biztosítása, azaz olyan fejlesztési irányok és módszerek alkalmazása, amelyek révén a fejlesztés nem jár negatív hatásokkal az ország természeti és kulturális környezetében.
  • A hagyományos - a "Pussta, Piroschka, Paprika" hármasával jellemezhető - turisztikai országkép kiegészítése, illetve részbeni helyettesítése a magyar kulturális örökségek hangsúlyozásával.
  • A hagyományos vendégkör mellett új küldő országok bevonása.

A Széchenyi Terv turizmusfejlesztési programja olyan kínálatbővítő, amely a nagyobb fajlagos turisztikai bevételt biztosító látogatók számának és arányának a növelését segíti elő. Ez egyfelől a turisztikai termékek választékának a bővítését, másfelől azok színvonalának az emelését kívánja meg. A program további szempontja, hogy a fejlesztések egyúttal helyi és regionális kínálati hálózatok és programcsomagok kialakítását, a térségen belül turisztikai együttműködést is elősegítsék. Végül a turizmusfejlesztési program az eszközök oldaláról a koncentráció elvét helyezi előtérbe, azaz olyan területek fejlesztését célozza meg, amelyek az ágazat egészére húzóhatást gyakorolhatnak.

A minőségi turizmus fejlesztését szolgáló kínálatbővítés, a szolgáltatások színvonalának emelése, a regionális hálózatépítés, valamint a koncentráció elveit szem előtt tartva a Széchenyi Terv turizmusfejlesztési programja hat alprogramra épül.

  • Gyógy -és termálturizmus fejlesztési alprogram
  • Konferenciaturizmus fejlesztési alprogram
  • Tematikus parkok (élményparkok) fejlesztési alprogram
  • Turisztikai információs rendszerek fejlesztési alprogram
  • Kastély- és várturisztikai alprogram
  • Egyéb minőségi turisztikai termékek fejlesztésének alprogramja.”

http://www.gm.hu/szechenyi/szt-turizmus.html

1.3.  A turizmus és országkép

„Már réges rég nem használati értéket vásárolunk, hanem csak szimbólumokat, amelyeket megpróbálnak jól pozícionálni és eladni nekünk. Ugyanez a helyzet az országokkal kapcsolatban is. A világméretű túlélési versenyben, amiben az egyes országok a gyorsan globalizálódó világban naponta megküzdenek a jobb helyezésekért, az országokhoz kapcsolódó attribútumok minőségét dollárszázmilliárdokban lehet mérni.”- hangzott el az Országimázs Központ Találkozási pontok konferenciasorozatának keretén belül Manchin Róbert előadásában.

„A magyar nemzet fogalom különösen érdekesen alakult, hiszen rendkívüli mértékben befolyásolták a történelem csapásai. Magyarországon egy nemcsak, hogy pesszimista, hanem szinte tragikus életérzés alakult ki a századok folytán. Benne élünk a történelmünkben minden nap. Úgy váltunk át történelmi hasonlatokra, képekre egyik mondatunkból a másikba, ahogy az egy amerikai számára elképzelhetetlen.(Dr. Frank: Történeti hagyomány és nemzetkép építés) Hankiss Elemér írta egy tanulmányában, melyben a világ himnuszait hasonlította össze, hogy mi vagyunk azok, akiket a "balsors nagyon régen tép" és állandóan problémánk van a történelemmel. Itt lenne az ideje annak, hogy áthangoljuk a történelemképünket erről a rendkívül negatív, nagyon pesszimista, múltba és fájdalomba néző irányból egy optimistább és az eredményeket számba vevő irányba. Újra kell, hogy értékeljük saját önképünket. Kifelé is el kell tudnunk hitetni, hogy az Európai Unió országai mennyit fognak nyerni azzal, hogy mi odamegyünk.

Frederico D Orey Portugáliáról tartott előadásában márkaként értékeli országát. A márka az ami a fogyasztó fejében él egy termékről. Valójában az országok márkák és nem egyszerű termékek, melyek megszületnek, növekednek, majd meghalnak. Az igazi márkák örökké élnek és értékük megmarad. Egy ország mindig értékekkel rendelkezik. Az egyik legfontosabb, hogy jól kezeljük ezt a márkát és megpróbáljuk a pozitív imázsát a saját előnyünkre fordítani. „Egy ország márkának a menedzselése nemzeti horderejű kérdés és az első fontos sikertényező, hogy otthon hogyan tudjuk elősegíteni ennek a márkának a hírnevét. A legkritikusabb sikertényező mindenképpen az, hogy milyen módon tudjuk a saját nemzetünk embereit, népét a projekt mellé felsorakoztatni. ” – mondta Frederico D Orey előadásában (F. D Orey: Hogyan építi fel egy ország a saját arculatát?)

A Találkozási pontok konferencia előadói mind azt hangoztatták, hogy akkor lehet sikeres egy ország, ha azonos, konszenzuson alapuló értékeket tár a világ elé magáról. Valamint, hogy csak olyan képet, értékeket lehet egy népről, egy országról elmondani a kívülállók számára, amelyben a nemzet tagjai hisznek és amely értékekben egyetértenek. Tehát nem a külföldiek kedvéért kell nemzetképünket megváltoztatni, hogy úgy nézzünk ki, mint ahol jó, hanem nekünk kell először azt érezni, hogy itt jó és mi itt jól érezzük magunkat. Dr. Frank Tibor szerint a nemzetkép építésnek az a borzasztó csapdája, hogy teljesen hiteles, gazdag sokoldalú képet nem tudunk magunkról, de másokról sem kiépíteni. Koncentrálnunk kell a legfontosabb mondanivalónkra, egy-egy üzenetre és azt kell sulykolnunk magunknak és a külföldieknek is.

Készült egy összehasonlítás 13 országban arról, hogy milyen az élettel való elégedettségük. 1990-ben Magyarország volt a legkevésbé elégedett a saját életével. 10 év elteltével 2000-ben Magyarország már a rangsor közepén állt. „Egy felmérésből az derül ki, hogy a legtöbb magyar úgy gondolja, hogy a külföldiek azért szeretnek bennünket, mert vendégszeretők, barátságosak, olcsók vagyunk, jó a magyar konyha és szépek a magyar nők. A magyar társadalmon belül jelentősen megoszlanak a vélemények arról, hogy milyenek is vagyunk mi magyarok. Egyesek, főleg az 1956 után születettek azt mondják, hogy jókedvű, vidám nép vagyunk, mások főleg az idősebbek pedig úgy tartják, hogy pesszimisták. Teljes azonban a konszenzus abban - az emberek 98 százaléka úgy gondolja-, hogy az igazi jellemzője Magyarországnak, hogy szép tájakban gazdag ország. Talán ezzel kellene propagandát csinálni, mert mögötte áll az egész ország.” (Manchin: Magyarország holnap)

  vissza a főoldalra